Az alvászavar kezelése
Az alvászavar terápiában korábban a régi klasszikus gyógyszereket, a barbiturát-vegyületeket mára már szerencsére teljesen kiszorították a korszerűbb benzodiazepinek (BDZ). 

A benzodiazepinek felfedezése a véletlennek köszönhető, ugyanis a Leo Sternbach vezette csoport az 50-es évek közepén az első antipszichotikumként úttörő chlorpromazin továbbfejlesztésén dolgozott. Munkájuk eredményeként 1961-ben indultak a benzodiazepinek világhódító útjukra, a chlordiazepoxid (Librium, Elenium) megjelenésével. Ma a BDZ-k adják az összes patikai gyógyszerforgalom egyik fő hányadát.

Általánosságban igaz, hogy minden benzodiazepin rendelkezik altató, nyugtató, görcsoldó és izomlazító hatással, ezen hatások aránya azonban gyógyszerenként eltérő.

Amikor az alvás REM fázisai túlságosan lerövidülnek, akkor az ébredés után irritabilitás, fokozódó feszültségérzés jelentkezik. A BDZ-k is csökkentik a REM fázisok arányát és hosszát, de sokkal kisebb mértékben, mint a korábbi barbiturátok. A BDZ-k hirtelen kihagyása után mégis visszacsapási (rebound) effektus jelentkezhet, azaz a gyógyszer szedése mellett rendezett állapotú betegnél az elhagyás után még az eredetinél is kifejezettebb alvászavar jelentkezhet.

Tovább>>